Aktuális
Tartalomjegyzék:
7. Aktuális témák
7.1. Rádióamatőr téveszmék, összeesküvés-elméletek
7.2. Riportadások - elrugaszkodva a valóságtól
7.3. A frekvenciára hangolás műproblémái
7.4. Morze, vagy nem morze - ez itt a kérdés
7.5. Gyöngyszemek
7.6. Miért kevés a rádióamatőr?
7.7. A rádió amatőrizmus nagyfokú társadalmi hasznossága
7.8. Az elméleti alapok ismerete
7. Aktuális témák
Ebben a menüpontban egy-egy időnként fenn forgó témakört szeretnék megtárgyalni, ami az amatőröket foglalkoztatja. A sávokat figyelve néha keringenek egyes divatos témák, téveszmék, műszaki kérdések, amikhez, ha érdemes, saját véleményemet is "közkinccsé" tenném. Lehet, hogy sokan nem fognak velem egyetérteni, de hát ez akár oda-vissza is érvényes lehet...
7.1. Rádióamatőr téveszmék, összeesküvés elméletek
Mivel régi rövidhullámos vagyok, bátran kijelenthetem, hogy vannak tapasztalataim az egyes sávok különböző évszaki- és napszaki terjedéséről. Leginkább a 80 m-en, mert általában ott bonyolítom le a szokásos műszaki megbeszéléseimet, készülékeim kipróbálását - sajnos újabban már egyre kevesebb az olyan rádióamatőr, akivel lehet rádiótechnikai műszaki dolgokról "értekezni"...
Elképesztő ostobaságok, téveszmék, a fene tudja honnan előszedett baromságok hangoznak el, újra és újra - sőt már egyes "földöntúli", ezoterikus marhaságokat is átültetnek a "tudományosság" álruhájába.
Egyik ilyen gyöngyszemem a "keleti állomások zavartevékenysége" a mi vételi lehetőségeink szándékos(?!) rombolása céljából.
Nos, az ilyeneknek leginkább elő kellene venni a rövidhullámú terjedésekről készült különféle profi és rádióamatőr irodalmat - de félek, hogy felkészültségük nem elég az ott leírtak megértéséhez. Sőt, sokszor politikába csomagolva, russzofób felhangok is felcsendülnek, amiknek elképesztően buta következtetései keletkeznek és terjednek...
Egyik ilyen a "több kilowattos adók" misztifikuma. Ha szegény "konteós" amatőr barátunk tisztában lenne az Ohm-törvénnyel, megtudhatná, hogy 1 kW effektív kisugárzott teljesítményhez lineáris beállításban legalább 2 kW bemenő teljesítmény kell, ami 9-10 A felvett áramerősséget jelent az egyfázisú hálózaton. Ha ez nagyobb, akkor még többet. Oroszországban sem olcsó az áram, bármiféle téveszmék is keringenek e témában. Egy 10kW-os adó (20 kW bemenő P) - ott is nagy áramú, háromfázisú áramellátást tesz szükségessé, akkorát, ami csak ipari üzemeknél szokásos. Néhány valóban nagy teljesítményű állomáson kívül orosz amatőr barátaink is csak 100-200 W teljesítménnyel sugároznak. Náluk akkor ott már sötét van, az ionoszféra felettük majdnem " kisimult" , tükrössé változott, a tőlük kisugárzott energia hozzánk is eljut térhullámokkal (skip), ezért halljuk mi jól őket, emiatt sokszor elnyomják a mi "felületi hullámokkal" terjedő adásainkat is. Miközben a mi felületi hullámaink már nem jutnak el hozzájuk - mivel az ionoszféra felettünk még nem "tükrösödött" ki - ezért nem hallanak bennünket - ellenben mi már túlságosan is jól halljuk őket. Ez azonban nem akadályoz meg egyeseket abban, hogy saját ostobaságaikat osztogassák. Csak azt illene tudni legalább, hogy a Föld nyugatról kelet felé forog, így nálunk később lesz sötét, amikor a felületi hullámok is jól terjednek, a térhullámokról nem is beszélve.
Amikor volt szerencsém még a Szovjetunió idejében, de később már Oroszországban is - az esti órákban rádiózni (most 1 - 2 órával előrébb van ott a zónaidő) - nem, vagy csak fű alatt lehetett magyar állomásokat hallani. Csak a teljes sötédedés beállta után kezd a terjedés olyan lenni, hogy már meghallanak bennünket. Ennek egyszerű fizikai okai vannak. Sajnos, az MHSZ rádióklubokat már meg nem tapasztalt amatőreink elég gyengék hullámterjedési ismeretekből - ott ugyanis "beleverték a fejünkbe" a minimális, illendően tudni való hullámterjedési ismereteket, még ha "átkosan" is...
De hát a lustaság fél egészség. Esze meg mindenkinek hatalmas feleslegben van...
7.2 Riportadás, mint az összeköttetés egyik fő jellemzője és követelménye.
A riportadáskor röpködnek a 30, 40, 50, 60 dB-es "riportok". Függetlenül attól, hogy 50, vagy 100 μV-ra van-e beállítva az S9 érték a rádión. A 60 dB jelszint azt jelenti, hogy a vett állomás térereje a mi antennánkon már 50 mV antennajel produkál (!!!) Sokaknak még arról sincs fogalmuk, hogy a dB logaritmikus érték, (nem lineáris!) - de ez nem nagyon zavarja őket - továbbra is "meg vannak győződve" arról, hogy a 20 dB az kétszerese a 10 dB-nek. (anyám, borogass!)
Ha meg az ember elmondja, hogy ekkora jelet csak több kilowattos, igen közeli adóállomás produkál, akkor azonnal megsértődnek, hogy "az ő rádiójuk pontosan mutatja az "S"-értéket"....mert ennyibe, meg annyiba került.
Valószínűleg...
Azok a "riportadások", amiket némely kör QSO-k alkalmával, ahány résztvevő, annyi "riport sorozat" keretében lehet hallani - szigorúan csak tájékoztató jellegűek, mert néhány "riport" csak a képzelet szülötte. Mindegy, mert valamit mondani kell a semmi mellé - "így hát adok riportokat"...
7.3. Az ellenállomás frekvenciájára történő ráhangolás műproblémája
Megint, egy engem nagyon bosszantó probléma. A digitális rádióskálák újabban elterjedt megoldásai már nem 100 Hz, hanem 10, 1, 01, 001 Hz "pontossággal" írják ki az üzemi frekvenciákat. Első felindulásban arra gondolok, hogy mi a fenének? Mérések esetén nem árt a nagy pontosság, de kérdés: valóban az a készülék éppen beállított frekvenciája, amit a kijelző egy halom nullával kijelez?
Mindig jövök az "ósdi, őskori dumával", hogy annak idején, amikor a digitális rádióskála még a Holdban volt, rajzolt, vagy nyomtatott lineáris, vagy körskálán állítottuk be a frekvenciát - az már luxusnak számított, ha valakinek fotoskálás VFO-ja volt. Megtaláltuk egymást, ráhangoltunk egymásra és a mi a leglényegesebb: megértettük egymás szövegét. Hogy mennyivel tért el a rádió frekvenciája a skála által mutatott értéktől, "a lőtéri kutyát" sem érdekelte...
Természetesen, a fejlődés magával hozta a digitális technika eredményeit, a viszonylag pontos ráállás nagyban megkönnyíti az ellenállomásra való ráhangolást, feltéve, ha ez a viszonylagos frekvencia azonosságot segíti elő. Azonban a gyakorlatban az emberi fül - ami egyénenként nagyon eltérő hallásképet eredményez - sokszor a "digitálisan" egyező frekvenciaértékek ellenére az ellenállomás hangját nem úgy hallja, ahogy azt "illik"...Ilyenkor a szöveg: "nem állsz a frekvencián". Min nem állok? Talán létrán, sámlin, vagy akárhol? Hát az a frekvencia, amin éppen vagyok, az nem frekvencia, hanem bakfitty? (Ezt már eljátszották annak idején a digitális kvarcórák elterjedésekor, amikor a kijelzett számjegy nem egyezett a mutatók értékeivel) Megfigyeltem, hogy amikor az általam nem nagyon kedvelt különféle hangzatos elnevezésű "körök" forgalmaznak - ahány részt vevő, annyi a frekvencia - mert egyiket sem hallom úgy, ahogy az én fülem szeretné hallani. De bárki így van ezzel, nem csak az én megkövült ideológiai felfogásom. 100-200 Hz eltérés még nem veszélyezteti az állomás adásának a megértését, ha amúgy a modulációja jó, nem torzít és megvan a megfelelő hangfrekvenciás átvitel. Ami a legfontosabb: Egy rádió műszaki paraméterei nem attól függenek, hogy mennyi az ára.
7.4. Morze, vagy nem morze - ez itt a kérdés
Ez a téma különösen azóta "jött divatba", hogy a rádióamatőrök számának vészes csökkenése miatt eltörölték a kötelező morze vizsgákat. Mellesleg, az amatőrök száma nem elsősorban a sokak számára el nem sajátítható morze tudás miatt csökkent. Sok egyéb körülmény játszott itt közre, amelyek között voltak társadalmi, politikai okok is, de ebbe nem akarok itt belebonyolódni.
Az amatőr mozgalom kezdetén csak és kizárólag morze adásmódban lehetett forgalmazni, a Continue Wave - folyamatos hullám - (CW) üzemmóddal és ennek elsősorban műszaki oka volt. Az amatőrök saját maguk által épített rádiókkal forgalmaztak, az akkori szegényes alkatrész lehetőségek, a műszerhiány nem tette lehetővé más üzemmódban működő berendezések építését. A későbbi lehetőségek a kétoldalsávos, vivővel kisugárzott jelekkel üzemelő rádiók (AM - amplitúdó moduláció) építését is lehetővé tették, de ennek az üzemmódnak a nagy sávszélessége zsúfolttá tette az amúgy is keskeny amatőrsávokat - végül a fejlődés akadálya lett.
Samuel Morse nagyszerű, pont vonalakból álló kódja hatalmas fejlődést eredményezett. Még a vezetékes távközlésben is kiemelt szerepe volt. Egy óramű által egyenletes sebességel vonszolt papírszalagra az elektromágnessel működtetett írószerkezet pont-vonal sorokat írt a szalagra, amiről azonnal le lehetett olvasni a leadott szöveget. Azonnal lecsaptak rá a katonai, hírszerzési szervezetek, mert ha kódolták a nyílt szöveget, az ellenség csak akkor tudta megfejteni, ha ismerte azt a kódtáblát, amit a távirat leadói is használtak. Szinte azonnal kialakult a morze kódok rejtjelezése és dekódolása - akkori szóhasználatban siffrírozás és desiffrírozás.
Még ma is rengeteg kódolt morze távirat hangzik a különféle frekvenciákon, mert két rádióállomás között ez a legegyszerűbb, leggyorsabb módja a hadműveleti hírváltásnak.
De nem csak a katonai rádiózás alkalmazta a morze jelekkel történő hírváltást. Már a kezdetekkor, a vasútvonalak kiépülésekor a töltések mentén felállított telefon és távíró oszlopok biztosították az egyes települések közötti közvetlen híradástechnikai összeköttetéseket. Az államok szervezetében - legyen az királyság, vagy köztársaság - a közlekedést, a hírközlést, beleértve a rádióállomásokat is - a közlekedési és postaügyi minisztériumok felügyelték és szervezték. Ha még emlékszünk a KPM-re. Állam volt az államban...
Az amatőr és professzionális morze kódok a forgalmazásban eltérő nyelvű rádiósok okán egységes nemzetközi kódokat alakítottak ki. A polgári (közlekedés, repülés, hajózás, kereskedelem) rádióforgalmában nagyjából ugyanazokat a nemzetközi kódcsoportokat használják, a rádiómatőrök is ezek közül a kódok közül használnak az amatőrforgalmazás részére is megfelelő rövidítéseket. Alapjuk az angol nyelv szavai, és rövidítései. Ha megfigyeljük, a polgári légiközlekedésben ugyanazok a prefixek érvényesek, mint a rádióamatőr hívójeleknél.
Azaz: bármi is az anyanyelve a rádióforgalomban résztvevő feleknek - az egyezményes nemzetközi kódokkal tökéletesen megértik egymást. A különféle nyelveken, élő beszédben való forgalmazás is csak akkor lehetséges, ha a két állomás egy nyelven kommunikál, vagy legalább az egyik tudja a másik nyelvét. Azonban a rádióamatőrök között - ha egyikük sem ismeri a másik nyelvét - az angol nyelvi kommunikáció az elfogadott. Még akkor is lehetséges a forgalmazás, ha a rádiós csak és kizárólag a nyelvvizsgán bemutatott szövegekkel rádiózik. Ne erőltessük a mélyebb tartalmú szövegek megértését, ha észrevesszük, hogy az ellenállomás csak a minimális nyelvismerettel rendelkezik.
A távíró, az más. A világ bármelyik amatőre, akármilyen egzotikus nyelven beszél, bármilyen írásjelekkel ír - távíró üzemben a nemzetközi amatőr kódokkal bárkivel tud összeköttetéseket létesíteni.
A morze ellenes amatőrök zöme sajnos a magyaron kívül legfeljebb trágárul tud (HA6QE aranyköpése) - így külföldi amatőrökkel, DX-állomásokkal "labdába sem tud rúgni" - azaz kizárja magát a világ rádióamatőr közösségének túlnyomó részéből. Maradnak a "kristályfrekvenciás" eszméletlen ostobaságok, a rádióamatőrködéssel köszönő viszonyban sem lévő, sokszor nyálas, smúzoló ömlengések, amelyek hallatán vagy elhangolok, vagy hirtelen más "más dolgom" támad.
Ezen a hátrányon valamelyest enyhített az a műszaki fejlődés, mely alkalmazása során a távíró adásokat gépi úton generálják és dekódolják, így sok esetben létrejöhetnek interkontinentális DX-ek is. Elvileg a morzézni nem tudó amatőr is tud számítógép segítségével távírózni - feltéve, ha a vett jelek tisztasága hibátlan szöveget ír ki a képernyőre.
Annak idején, aki nem tudta a morzét, annak legfeljebb URH vizsga letételére volt lehetősége. Aztán jött az a faramuci jelenség, hogy mégis csak a morzézni is tudó amatőrök kellettek az URH távíróversenyeire - mert derék, "csak" URH-s barátaink nem tudtak morzézni.
A morze tudás nem avult el, bármennyire is akarják ezt néhányan elhitetni. Csak bele kell hallgatni a sávokba. Mindenütt csilingelnek a távíró állomások, még sokszor ott is, ahol "nem illene"...
Végül nem árt tudomásul venni, hogy a morze adást és vételt nem tudja mindenki elsajátítani. Ha az illető ritmus- és zenei érzéke a "botfül" tartományába esik, nem valószínű, hogy akár a leglassabb WPM ütemben is megtanul morzézni. A távíró jelek meghallása az emberi fül fiziológiai képességeinek a függvénye. Természetesen, van egy nagy halom lustaság is a morzetanulás kikerülése mögött.
7.5. Gyöngyszemek
...”digitális frekvencia”….(vajon az milyen lehet?)
...„több kilowattos keleti állomások”….(honnan tudja az ipse eztet?)
...”a neveletlen keleti szomszédok”… (és ezt is, miből állapította meg?)
...”túl vagy modulálva 100 %-al”… (na, ez egy valódi műszaki marhaság)
...”nem jó a dinamikája a modulációdnak”… (talán tudni kéne, mit jelet a „dinamika” fogalma)
...” végén táplált zárt hurokantenna”…(vajon hol van a vége?)
...5-9 plusz 20 débé vagy, de nem értem, mit is mondtál?”…
...”5-9 plusz 60 dB-vel veszlek”… (ez igen!)
...”érdekes, amikor jó az SWR-értékem, azt mondod, rosszabbul hallasz. Amikor meg azt mondod, hogy jól hallasz, akkor meg felmegy az SWR 1:3-ra…hogy lehet ez”… (talányos rejtély)
...”érdekes, amíg beszéltél, hol erősebben, hol gyengébben hallottalak. Vajon mitől lehet ez?”… (valami apró gonosz rádiós törpe bemászott a rigbe és aljas módon csavargatja a hangerő szabályzó potenciométert)
...”HiFi minőségben veszlek”… (rövidhullámon, SSB-n, brávó... még jó, hogy sztereóban nem)
...”nagy a löketed”….(mindezt SSB üzemmódnál)”… deviancia maxima...
...”végén táplált dipól”….(jujj!)
...Delta lupp (sic!)...a „delta loop” ...az angolban hosszú „ú”-nak ejtjük a kettős „o”-t...de hogy a „p”-t miért kell megkettőzni, az rejtély... igaz, a magyar szubkultúr szlengben a japán az „jappán”, a klub az „klubb”,,,
...”Jól tudlak vételezni”...aki ilyent mond, az a partnerét raktárkészletnek véli. Vételezni ugyanis a raktárakban szoktak, de azt még megelőzi az anyagutalványozás…
...”olyan kenvúdos hangod van” (meg „ájkomos, foxtangós”, hű, az angyalát, sőt egyenesen „jézusos”...)
...”ötkilences hangerővel veszlek”….jajj!
...”légy szíves, fényképezd le a rádiódon a gombok állását, hadd állítsam én is ugyanoda”…no komment…
..."a "lópikula" befolyásoló tényező az antennáknál"...hát az, csak jó legyen az SWR-je...
..."Nagyon jó a rádióm füle" - mondja egy frekvencia vitéz. Erre a másik: Bizonyára, mert nagyon jó a modulációd"...Magas szintű ismeretek...
..."kújerzé, kújerzé?...veri sőn...
..." az antennám zárt téglány hurokantenna, inverted "V"-alakban kifeszítve, csak sajnos eléggé belóg"...az ilyen antennát azonnal "publikásra" kell tenni és azonnal szabadalmaztatni... Jelige: fő az amatőr leleményesség...nagyszerű, kiváló, csak így tovább!...
..." akárhogy emelem, süllyesztem az antennámat, csípek le belőle vagy toldok hozzá - sehogy sem akar beállni az antenna impotenciája(!!!)...még akkor sem, ha alumínium fóliát tekerek a koaxkábelre,...jujj! Az biztos, hogy ebben az esetben nem csak az antenna "impotens"....
7.6. Miért kevés a rádióamatőr?
A kívülállók számára ez a kérdés nem jelent semmit. Alapjában a társadalom túlnyomó többsége azt sem tudja, mi az, hogy rádióamatőr? Magának az amatőr szónak a jelentése eléggé pejoratív: ..." az amatőr nem hivatásszerűen, hanem kedvtelésből űz valamilyen hobbit, a hobbi válogatja, hogy kik, milyen szinten, értelmesen, vagy értelmetlenül, kizárólag a saját szórakoztatásra, vagy társas módon - egyáltalán a társadalomnak mi haszna van abból, hogy valaki amatőrködik, vagy sem?
Annak idején, amikor a rádió műsorszórás megkezdődött, már akkor voltak olyan technikára "kihegyezett" emberek, akiket érdekelt a rádiótechnika - még azzal sem illethetjük őket, hogy elmélyültek volna a matematika, a fizika és a kapcsolódó természettudományok rejtelmeiben. A rádióamatőrködés már a kezdetektől feltételezte a művelőjének az átlagemberektől eltérő műszaki tudását, kézügyességét, leleményességét. Szinte azonnal megjelent a szakirodalom, különféle készüléképítések, leírások, amelyek lehetővé tették a hivatalos rádió műsorszóró adók vételét. Ugyanakkor, az is bizonyos volt, hogy kizárólag egyénileg nem tud egy amatőr olyan mélységű tudásra szert tenni, amely lehetővé tette volna az egyre jobb, magasabb műszaki tartalmú rádióberendezések elkészítését. Párhuzamosan megalakultak különféle szervezésű rádióamatőr szervezetek, egyesületek, kialakult a rádióamatőr sajtó, ami egyre magasabb színvonalú rádióamatőr tevékenységet eredményezett.
A rádió világméretű elterjedése magával vonta a háttéripar szédületes fejlődését, amely a kapcsolódó iparágak, elsősorban a rádióalkatrészek tömeggyártását indította el. Előtérbe került a tipizált alkatrészgyártás, mert ennek lététől függött az egyre újabb és újabb típusok megalkotása és sorozatgyártása.
Magától értetődően a rádióépítés nem volt olcsó hobbi, csak azok engedhették meg maguknak, akik meg tudták vásárolni az alkatrészeket. Másfelől a szükséges szerszámok, műszerek sem voltak sokak számára hozzáférhetők - az amatőröknek sokszor ezeket az eszközöket is maguknak kellett előállítani.
A rádiókészülékek sorozatgyártása számos szakembert igényelt, akiket az akkori oktatási rendszer egyszerűen nem képzett ki ipari szakemberré. A villamosmérnök képzés sok helyen nem is létezett, ami volt, az is többnyire az erősáramú, energetikai és gépipar, a vezetékes hírközlés részére képzett különféle szakembereket. Magyarországon is csak 1948-49-ben indult meg kifejezetten a villamosmérnökök képzése, de azon belül a híradásipari mérnökképzés többnyire posztgaraduálisan valósult meg, mint pl. a rádió- és televízió szakmérnökök, távközlési mérnökök, stb.
A rádiógyártás majdnem teljesen gépipari, mechanikai tevékenység, ezt magam is személyesen tapasztaltam meg, amikor a Videotonban dolgoztam. Első időkben a hazai híradástechnikai irodalom szerzői is gépészmérnökök voltak, akik autodidakta módon tanulták meg mérnöki szinten a rádió és tévé technikát.
A 2. világháború előtt a rádióamatőröket elsőként szervezett formában a Szovjetunióban kezdték kiképezni, iskolai szakkörökben, a katonaság részére fenntartott előképzésekben igyekeztek a megfelelő számú műszaki személyzetet kinevelni a rádiógyártás és a hadsereg részére. Országos szervezet jött létre, a DOSzAAF - amely egy önkéntes tagsággal rendelkező szervezet - "A Szovjetunió Hadseregét, Repülését és Haditengerészetét Segítő Össz Uniós Önkéntes Társaság) szovjet védelmi és sportszervezet"...- amely szervezet a mai napig létezik és jelentős állami támogatást is élvez. Természetesen a világ többi részén is különféle módon szervezték meg a rádiótechnikai képzéseket - így az USA, Japán és Németország, valamint Olaszország is kiemelkedő szerepet játszott a világ elektrotechnikai fejlődésében és a rádióberendezések tömeggyártásának a megindításában.
A 2. világháború mérföldkő volt a katonai rádiózás kialakulásában. A gyárak ontották a különféle berendezéseket, egyre modernebb és "többet tudó" rádiókészülékek kerültek a csapatoknál hadrendbe.
A hadsereg rádiósai minden országban elsősorban a rádióamatőrök közül kerültek ki, emellett sok tehetséges fiatalt is sikerült rádiósnak kiképezni, akik később, immár civilben folytatták a rádióamatőr tevékenységet.
7.7. A rádióamatőrizmus nagyfokú társadalmi hasznossága
A kissé terjedelmes bevezetőt nem véletlenül tettem. A 20. század nagy technikai forradalma tehát az elektronikában is lejátszódott. A rádiótechnika egyenes folyamodványa lett nem csak az emberi hang és a zene átvitele vezeték nélkül nagy távolságra, hanem rohamosan kialakult a televíziózás, és annak minden kapcsolódó iparága. Egyúttal oda-vissza külcsönhatással a kommunikációs és informatikai forradalom, amely a ma már nélkülözhetetlen számítástechnika kialakulását eredményezte. Párhuzamos követelmény volt a híradástechnika rohamos fejlődése, amely az alkatrészek miniatürizálásával megteremtette az egyre bonyolultabb és egyre kisebb méretű elektronikai eszközök előállítását.
A rádióamatőrök felfedezéseikkel, kísérleteikkel nagyban hozzájárultak ehhez a fejlődéshez. Természetesen, amikor már kilakult a világméretű elektronikai ipar, akkor az egyéni, rádióamatőr módszerek már nem bizonyultak hatékonynak, megkezdődött az amatőrök technológiai lemaradása - ami természetes következménye lett a fejlődésnek. Az amatőr a kutató-fejlesztő szerepéből átkerült a felhasználó szerepébe - amely szintén természetes következménnyé vált.
Az elektronikai ipar technológiai hátterével már egyre kevesebbek tudnak lépést tartani. Azonban mégis: magát a rádió adás- és vételtechnikáját figyelembe véve - még mindig sok rádióamatőr tud olyan rádiókészülékeket tervezni és építeni, amelyekkel ugyanolyan, sőt néha jobb minőségi paramétereket is el lehet érni, mint a méregdrága gyári berendezésekkel szoktak.
A fejlődés, a komputertechnika visszahatásaként a rádiókészülékeket olyan irányba vitte, ami nem mindig bizonyult egyértelmű sikernek. A számítástechnikai technológia átvitele a rádióberendezések szerkezeti megoldásaiba, az erőltetett digitalizálás, a rádióelektronika szigorú elveinek mellőzése igen ellentmondásos helyzetet idézett elő. A sokszor nagyon drága rádiók javítása gyakorlatilag nem lehetséges, vételi problémák, zajok, szelektivitási és érzékenységi minőségromlás következett be számos világmárkaként számon tartott gyártónál.
Kétségtelen, hogy a miniatürizálás lehetővé tette, hogy a rádiók a régebbi elektroncsöves, sokszor nagy tömegű készülékek mai megfelelői már az ingzsebben is elférnek, fogyasztásuk csekély - de egyúttal eltűnt a varázsa a régi rádióamatőrködésnek is. Évtizedekig az amatőr saját maga által épített rádiókkal forgalmazott, majd a haditechnika visszamaradt készülékeivel ért el sikereket - ma már ez az érzés csak az idősebbek körében villan fel néha.
A legfőbb gondot abban látom, hogy a ránk zúdított korszerű technika következtében a rádiótechnikai ismeretek is a minimumra csökkentek. Ez a legújabb generációnál már nagyon aggasztó méreteket öltött. Azt sem tudják, hogy működik a rádió, fogalmuk sincs azok felépítéséről, legalább a blokkvázlat szintjén sem. De mivel azért "szeretnek rádiózni", a forgalmazások során a valós tudás helyett elképesztő ostobaságokat "osztanak meg" egymással.
7.8. Az elméleti alapok ismerete a rádiózás alapjait is képezik.
A rádió feltalálása óta a folyamatos fejlődés - főleg a legutóbbi évtizedekben - tudománytörténetileg egyre jobban megszűrt, de a feltétlenül szükséges ismereteket követel meg. Azonban véleményem szerint a továbbra is fontos tudnivalók:
- Matematika, fizika, kémia ismeretek legalább középfokon
- Hullámterjedés
- Elektrotechnika
- Elektronika
- Gyártástechnológia
- Méréstechnika
A legutóbbi évtizedekben a gyári tömegtermelés látszólag szükségtelenné tette ezeket az ismereteket - mert magát a rádióforgalmazást mindenki meg tudja tanulni, akinek megvannak azok a kommunikációs képességei, amik a rádióösszeköttetések lebonyolításához szükségesek. De ez nem egyenlő a rádióamatőr fogalmával!
Lépten-nyomon tapasztalom, hogy az időnkénti nagy felbuzdulások alkalmával hívójelhez jutott, juttatott újdonsült "amatőrök" túlnyomó többsége hamarosan "lekopik" az éterből, a kezdeti szuper-sablonos összeköttetések erőltetése után kibújik a szög a zsákból - rádöbbennek, hogy ők tulajdonképpen mit is keresnek itt? Volt egy kezdeti érdeklődés, mert a csillogó-villogó rádiók sejtelmes fényei, az éterből áradó hangok egy pillanatra elszédítették őket, nem kevés pénzt beruháztak a berenedezésre - és még csak ún. "Steckdose" amatőrök sem lettek, akik azért hébe hóba megjelennek az éterben és tudjuk, hogy léteznek egyáltalán...
A rádöbbenés attól van, hogy lassan unalmassá válnak a sablonos szövegmodulok, és nem tudnak miről beszélni. Ilyenkor jönnek elő a smúzolások, a gügyögések és sok minden infantilis idióta megnyilvánulások.
..."Annak is örüljünk, hogy legalább még ilyen amatőrök is vannak a sávokban" - vágták a fejemhez ezt a próféciát. Hát nem örülök...
Egyszer egy amatőrrel beszélgettem és részletekbe menően próbáltuk kielemezni, hogy mitől torz az adása. Segítségül vettük a készüléke kapcsolási rajzát és megbeszéltük, hogy hol, melyik áramköri elemet vizsgálja meg, mérje meg a szükséges feszültséget a kapcsolási rajzon feltüntetett pontokon, hova milyen műszert csatlakoztasson. Ekkor beszólt egy "kedves bakelit amatőr", hogy "ne beszéljetek ilyen dolgokat a sávban, mert ezt a hallgatóság 90%-a úgy sem érti"... Itt tartunk. Itt nálunk legalább is...
Jobb helyeken szerencsére nem ez a helyzet. Ott a politikai változások nem verték szét a jól megszervezett rádióamatőr mozgalmat, nem züllesztették le az oktatási színvonalat, nem degradálták le az általános- közép- és felsőoktatási intézményekben a természettudományos tárgyak oktatását - és továbbra is a rádióamatőröket a tudomány és ipar, a honvédelem fő utánpótlásának ismerik el. Ott a fiatalok jelentős részét vonzzák a műszaki tudományok - nem a holmi ripacskodó szubkultúra erkölcsi posványa.